Az epidurális érzéstelenítés a szülészeti fájdalomcsillapítás egyik hatékony módszere. Lényege, hogy a gerincet burkoló rétegek közé adott helyi érzéstelenítő (pl. lidocain) a szüléssel járó több órás kellemetlen időszakban a fájdalmat képes jelentősen csökkenteni. A módszer biztonságos, több mint 50 éve használja az orvostudomány.

Az epidurális érzéstelenítés tudományos alapja
A testünket érő vagy abban keletkező fájdalomingereket érzőidegek szállítják a gerincvelőbe, ahonnan azok idegpályákon az agyba továbbítódnak. Itt történik a fájdalominger helyének, minőségének (pl. szúró, tompa, nyomó), nagyságának meghatározása. A gerincvelő a csigolyák által alkotott csontos gerinccsatornában helyezkedik el, egy gerinchártyák által határolt zsákban, melyet átlátszó gerincfolyadék tölt ki. A gerincet 3 hártya burkolja. A legkülső határoló hártya a kemény gerinchártya. Az ezt körülvevő tér, melyben zsírszövet és vénák találhatóak, az epidurális tér. Ezt a teret keressük fel egy speciális tűvel az érzéstelenítés során a gerinc ágyéki szakaszának alsó részén, és abba egy puha, műanyag csövet vezetünk, amin keresztül fájdalomcsillapító gyógyszereket (helyi érzéstelenítőt, opiátot) adagolunk, ami a gerincvelőbe belépő érzőidegekbe jutva gátolja a fájdalominger továbbítását.

Szülés és az epidurális érzéstelenítés
A szülés egy normális, élettani folyamat, nem betegség, aminek több szakasza van. Először az egyre gyakoribb és erősebb méhösszehúzódások hatására a méhnyak kitágul és kialakul a szülőcsatorna. Ez egy hosszabb, általában több óráig tartó, egyre kellemetlenebb, az anya számára passzív időszak, amit tágulási szaknak nevezünk. Ezt követően a kitolási szakban a magzat megindul a szülőcsatornában, és a méhösszehúzódások mellett az aktív anyai hasprés (nyomás) is gyorsítja. Az ezzel járó, órákig tartó, változó erősségű fájdalmat a szülő nők nagy része jól tolerálja. Ezt a megnyugtató légkör, apa jelenléte, relaxációs és légzési technikák megkönnyíthetik.
Epidurális érzéstelenítés javasolt olyan estekben, ahol
- a szüléssel járó fájdalom nagy, rosszul tolerálható,
- az anya teherbíró képessége, fájdalomtűrő képessége valamilyen lelki (pl. kifáradás, szorongás) vagy testi okból (pl. magas vérnyomás, nagymértékben megnövekedett testsúly, fulladásos panaszok) csökkent, valamint ahol
- a magzat fokozott védelemre szorul (pl. koraszülés).

Epidurális érzéstelenítést mindenki kaphat, aki kéri és nincs ellenjavallatot képező betegség vagy körülmény. Fontos tudni, hogy az epidurális érzéstelenítést a tágulási szak bizonyos fázisában optimális elindítani. Igen előrehaladott tágulási szaknál vagy kezdődő kitolási szaknál már kétséges a hatása és alkalmazását ekkor általában már nem javasoljuk.
Epidurális érzéstelenítésnek köszönhetően a tágulási szakban a szülési fájdalom 70-80%-os mérséklődése várható, miközben a méh összehúzódásait továbbra is érzékeli a szülőnő. A kitolási szakban a gáttájék és a hüvely fájdalmát kevésbé tudja mérsékelni. Ekkor fontos, hogy a szülőnő jól érzékelje a méh összehúzódásait, ezért ilyenkor már újabb adag gyógyszert nem adunk. A szülés után a gátmetszés sebének ellátásához azonban ismét adhatunk gyógyszert.

Epidurális érzéstelenítés hatásai
Az epidurális érzéstelenítés a tágulási szakot jelentősen képes meggyorsítani, ezért elhúzódó tágulás, mesterséges fájáskeltés vagy erősítés esetén igen jótékony hatású, csakúgy, mint a magzat bizonyos méhen belüli rendellenes helyzetei esetén. A fájdalomcsillapító hatáson kívül javítja a méhlepény és a magzat vérellátását, bizonyos szülészeti kórképekben (terhességi toxémia, koraszülés) kifejezetten előnyös. Továbbá a szülőnő egyes szív- és tüdőbetegségei esetén az epidurális érzéstelenítés mérsékelni tudja a szüléskor a légzési és keringési rendszerre háruló fokozott terhelést.
Az epidurális érzéstelenítés hatására az alsó végtag zsibbadása, hólyagürítési zavar is bekövetkezhet. Mellékhatásként vérnyomásesés, nagyon gyors vagy lassú szívverés, szédülés, hányinger, hányás és rossz közérzet jelentkezhet. Ezek a mellékhatások a fekvőhelyzet változtatásával, infúzió és gyógyszerek adásával korrigálhatók.

Epidurális érzéstelenítés beadása
A 3-4. csigolya közti rést használjuk általában az epidurális érzéstelenítés során. Helyi érzéstelenítő injekció adása után egy speciális tűvel felkeressük az epidurális teret és abba kanült vezetünk. Ezt a beavatkozást általában már csak tompa nyomásként érzékeli a szülőnő. Végül a tűt eltávolítjuk és a kanült a háthoz ragasztjuk.
Ezután teszt gyógyszerdózist adunk a kanül megfelelő helyzetének ellenőrzéséhez. Ha a kanül helyzetét rendben találjuk, elkezdjük adagolni a fájdalomcsillapító gyógyszert, amelyet (bizonyos megkötésekkel) a szülőnő igényétől függően folytatunk a szülés befejeződéséig. A gyógyszer hatásának teljes kialakulásához kb. 20 perc szükséges, az ismétlő adagoknál ennél rövidebb idő. Az epidurális érzéstelenítés alatt folyamatosan monitorozzuk a magzat szívhangját és a méh összehúzódásait és az anya állapotát (érzészavar, mozgászavar, fájdalom nagysága).
Ha az érzéstelenítés következményeként nem alakult ki az alsó végtagok mozgásgyengesége, helyzetérzékelési zavara, akkor megengedhető, hogy a szülőnő lábra keljen. Ilyenkor is azonban csak a lábak erejének és a járásbiztonságnak megtartottságáról való meggyőződést követően, kísérettel, szülő orvos beleegyezésével lehet sétálni.